Maszatka Budapesti erotikus masszázs beszámoló

(2026-03-05 10:38:24)

Telefonon szoktam keresni, (mivel tudok olvasni) a megadott időintervallumban, így mindig egyszerű és zökkenőmentes. Van egy Norah Jones-os kicsit karcos, de nagyon meleg intim-szexuális hangja, amiről már első hallásra is tudja az ember, hogy jó számot hívott :)

Kellemes kertvárosi környezet, a közelben mindig lehet parkolni és egyértelműen komfortosabb érzés hozzá megérkezni, mint befordulni egy bérházba a körúti forgatagból.

Egy pici kis házikó, a zöldövezetben. Ott lakik. Baszoba nincs, egy otthon van, ahova vendegként érkezünk, és vendégként várnak. Mindig vár egy finom falat, egy pohár ital, és ami a legfontosabb egy közvetlen mosoly.

Egy pici barna lány, mint a képeken. Ami nem jön át róluk, az a kisugárzás. De azt nem is lehet megfogalmazni. Az ember egyszerűen nem tudja eldönteni hogy cuki, vagy szexi. A lány aki mellé le akarna ülni az ember egy váróteremben.

Röviden végtelenül profi, de végtelenül emberi is. Tartja magát egy protokollhoz, de figyel az emberre, és mindig úgy alakitja a masszázst, hogy az ember azt kapja, amire éppen szüksége van. Az egész masszázs egy fajta játék az érzékekkel. Az összessel. Incselkedő fények, a párnán mindig valami illóolaj illata, ha éppen stresszes, akkor citromfű, ha éppen a vágy hajtotta a masszázspadra, akkor viszont valami érzéki illat, amiről nem tudom pontosan, micsoda. Az érintések, fogások, rendkívül kontrasztosak. Van hogy egyszerre könyököl az ember veséjébe és ér hozzá lehellet finoman valami olyan porcikájához, amiről nem is gondolta volna, hogy jól esik. Ha látja, hogy valami nincs rendben, azt kíméletlenül rendbe teszi, de közben lépésről lépésre keszíti fel az embert arra, ami ezután következik.

És a levezetés nem a legjobb szó erre. Én nem tudom pontosan mit csinál, nem is látok el odáig, de az mindent elmond, hogy többnyire nem is az a csúcspont amikor az ember célba lő a nem létező pókhálóra a plafonon. Az ember csak rábizza magát valakire, aki apró lépésenként kergeti az őrületbe, egyszer remeg, máskor rázza a hideg, aztán elönti a forróság, és közben csak lebeg az ismeretlenben. Olyan az egész, mint a házasság, csak boldog a vége.

Mivel szoktam távozni? Ha fáj a hasam gyógytea-keverékkel, ha magas a vérnyomásom, akkor valmi mérsékelten büdös krémmel a tarkómon, ami egyébként használ. Ami állandó, az a fülig érő száj, és az élmény, hogy már megint csillagokat láttam