Christine 304257744 Budapesti szexpartner beszámoló
()Már a telefonban szimpatikus volt. Röviden, lényegre törően beszéltünk, mégis rögtön átjött belőle, hogy határozott és pontosan tudja, mit szeretne. A hangja nyugodt, kellemes, és egyáltalán nem volt benne semmi megjátszott. A napi egy vendég pedig tényleg érződik rajta: friss, természetes és nincs benne semmi rutinszerű.
Autóval mentem a Marina partra. A környéken mondhatni káosz uralkodott a felbontott utak miatt, nekem szerencsére pont a ház előtt sikerült leparkolni.
A lakás csendes, rendezett és kifejezetten hangulatos. A tompa világítás kellemesen puhítja a teret, az illat pedig diszkréten, szinte csak háttérként van jelen. Néhány perc alatt teljesen megszűnt a külvilág: nem volt forgalom, telefon, rohanás vagy bármi, ami visszarántott volna a hétköznapokba.
Kinyílt az ajtó, és már az első pillanatban látszott, hogy élőben még jobb a kisugárzása, mint a képeken. Magas, csinos, nagyon nőies, és láthatóan sokat ad arra, hogy minden a helyén legyen. A sminkje és a haja is ízléses, semmi túlzás, mégis nagyon egyben van az egész megjelenése. Az alakja pedig egyszerűen feltűnően jó: karcsú, formás és nagyon arányos. Ami igazán megfogott, az viszont nem is egy konkrét részlet, hanem az egész nő. Van benne valami magabiztos és természetes, amitől az embernek elég nehéz úgy tenni, mintha nem lenne lenyűgözve.
A találkozó egyáltalán nem a szokásos módon indult. Nem volt semmi kapkodás vagy sablonosság, inkább szépen, fokozatosan építette fel a hangulatot. Először egy elképesztően intenzív hátmasszázzsal kezdett, ami után konkrétan úgy éreztem, mintha teljesen kicseréltek volna. Nem az a finom, wellness jellegű masszázs volt, hanem tényleg határozott és profi munka ,pontosan érezte, hol vannak a befeszülések. Innen nagyon természetesen váltottunk át az intimebb részre. A csókjai lassúak és magabiztosak voltak, egyáltalán nem éreztem rajta azt, hogy sietne vagy csak végig akarná „csinálni” a programot. Végig figyelt rám, a reakcióimra, és ettől az egész sokkal személyesebbnek és intenzívebbnek hatott. Aztán egy laza kanyarral lejjebb vette az irányt. Letérdelt, és a tekintetével olyan szintű szemkontaktust teremtett, amitől hirtelen még a saját nevem is kiment a fejemből. Amikor pedig megérkezett a célponthoz, kiderült, hogy óramű pontossággal dolgozik: pontosan addig húzta az időt, amíg a türelmem kb. a mínusz végtelenbe nem süllyedt. Innen már nem volt megállás! Először egy klasszikus, szemtől szembeni pózzal folytattuk, ahol a lábaimat átvetettem a derekán, miközben a telt szilikoncsodák szinte égettek a közelségtől. Nem sietett: a csípőjével millimétereként, komótosan körözött, mintha valami bonyolult parkolási manővert hajtana végre egy szűk helyen, csak éppen sokkal kellemesebb eredménnyel. Aztán egy gyors forduló következett, és hátat fordítva, guggolva vette kézbe (vagyis inkább alá) az irányítást. Az a látvány, ahogy a hátát macskásan ívbe hajlítva, hátranézve diktálta a ritmust, olyan volt, mintha egy akciófilm főhőse lennék, aki épp most nyerte meg a főnyereményt.
A grand finale pedig : magasra emelt csípővel, ahol már nem volt kegyelem: mély és könyörtelen lökésekkel zártuk le a műsort, miközben a tekintetünk ,vagyis ami még megmaradt a koncentrációnkból egy pillanatra sem szakadt el egymástól.
Nem egy sima találkozó volt, hanem tényleg egy olyan élmény, amit nehéz elfelejteni. Ritkán érzi azt az ember, hogy ennyire összeáll minden, itt viszont pontosan ez történt. A következő alkalmat már most várom.