Bella Budapesti szexpartner beszámoló

(2015-03-10 03:31:36)

Egyszerűen nem tudtam aludni. Gondoltam, felhívok egy lányt, aki el is érhető. Katára esett a választásom, gondoltam a képek alapján helyes lányról van szó. Nos... kb. hajnali 1 óra körül hívtam, egy kedves, csicsergő, értelmes hang szólt bele. Készségesen tájékoztatott, hogyha házhoz jön, hogy nézne ki, miből áll: natúrfrancia popsira, cicire, közös fürdés, közös maszti, masszázs. Kérdeztem, kb. mennyi idő alatt ér ide. 30-40 percet mondott a telefonban. Több, mint egy óra lett belőle. És már itt kezdődött az egész. Még egy sms-t sem kaptam, hogy "bocsi késni fogok". Egy óra elteltével újra telefonáltam. Akkor egy másik hang szólt a telefonba, azt ígérte 5-10 perc. Nagyjából végre teljesült is, végre megszólalt a kaputelefon. Egy harmadik hang szólt bele, felengedtem....

Nem tudok róla nyilatkozni, mivel házhoz hívtam. De sokat késett... Nem lakok túl messze az Ő "rendelőjétől", direkt olyan lányt kerestem, aki nemcsak elérhető, de nem is kell sokat utaznia

A szokásos agglegény lakás... :) Egyedül élek évek óta. Nem szívesen írnám le a lakást nektek, ha nem haragszotok. Annyi, hogy a törölközőt bekészítettem neki a fürdőbe, persze hasztalan volt...

A képek alapján helyesebb pofira számítottam, de nem ért csalódás. Viszont, volt ott némi pocak a képekhez képest. A melleket felismerni a fotón, kétségtelenül ő volt az. Nagyon csicsás ruhában jött. Fekete dzseki, alatta felső, amiből kibuggyantak a mellei, bőrszoknya, vagy bőrhatású szoknya, ezt már meg nem mondom, harisnya, és szőrmés csizma, és egy nagy kézitáska. Ami már eleve kicsit furcsa helyzet volt és csalódás is egyben, hogy már az ajtónál, megtorpant, és folyton azt kérdezte, "mi van?" Akárhányszor összeakadt a tekintetünk. Mintha valami tömeggyilkos lennék... Jó, hogy nem már számonkért, hogyhogy nem alszom már....

Bejön, eleve nem vette le a kabátját az előszobában, pedig ott volt az asztal. Már kérte, hogy rendezzük az dolgokat, rajtam nem múlott, már kikészítettem a pultra, jól látható helyre. Zsebre is vágta, aztán kérdezte, hogy a szobában leveheti-e a csizmáját, mert nehéz belőle kibújni. Persze, hogy nem!!! Ott volt a szeme előtt a szék az asztal alá betolva, kihúztam neki a széket. Már ott nyűglődött, fáj a körme (műkörme). Teljesen felöltözve bejön a szobába, leül. Megint kérdezte: mi van? És ezt többször visszatérően, akárhányszor ránéztem. Már kezdett zavaró lenni. Levetkőzött az ágyon ülve, mindent az ágyra pakolt, a táskáját is. Kérdezte, van-e gumim??? Ő nem hozott..., - hát velem nem szúrsz ki, gondoltam magamban - , előkaptam a tárcámból kettőt. Hátradőltem az ágyon és bontotta a gumit. Kérdezem: "natúrfrancia???" Jaaa, az nincs..., a gumis franciája arra volt jó, hogy nagy nehezen bekeményedjek. Aztán ezt nyögte be: "Jó lesz így?" Kértem, még csinálja kicsit. Aztán kérdezte, hogy csinálom-e hátulról. Ok.... Bement négykézláb, aztán megcsináltam. Szünetben, próbált beszélgetni, kérdezett egy-két dolgot, de néha úgy éreztem, nem nagyon figyel oda, csak azért kérdezett, hogy valami kis beszélgetés talán elindul, de volt, hogy meg sem szólalt, próbáltam elindítani egy "hogy telt a napod?" kérdéssel. Aztán csak-csak beszélgettünk kicsit. Közben volt, hogy az órájára nézett. Meg is kérdezte, hogy elmenjen-e. Hát, őszinte leszek, annak ellenére, hogy a ****elkérte és gyorsan zsebre vágta, komolyan elgondolkoztam rajta. A másodikat úgy vezette fel, hogy mellettem hason feküdve kérdezte: "csinálunk is valamit?" Ugyanez volt a felvonás, úgyhogy nem írnám le még egyszer, ha nem baj, csak annyit tennék hozzá, hogy amikor elmentem, akkor annyi megjegyzést tett: "na, ez is megvan" nem tartottam viccesnek a körülmények miatt. Ami még sajnos kiábrándító volt, hogy egész idő alatt, azzal az ürüggyel nem hagyta, hogy a melléhez érjek, hogy hideg a kezem. Valóban kicsit az volt, de akkor sem kell szinte, rácsapni a kezemre vagy elrántani onnan. Amikor hátulról csináltuk, és belemarkoltam a csípőjébe, akkor miért nem volt hideg??? Rá is szóltam, hogy ezt most már jó lenne, ha abbahagyná. A másik, hogy a gumi csomagolását rajta hagyta az ágyon, eszébe nem jutott volna zsepibe, valamibe beletekerve vagy a kezembe nyomva, hogy "megtennéd, hogy kidobod?" A gumilevételben sem segített, a táskájából elővett nedves papírtörlőt, persze magának, hogy a punciját megtörölje a síkosítótól. Ezt mindkét alkalommal eljátszotta, a másodiknál, a papírtörlőt, amivel magát törölte ki, rajta hagyta az ágyon. Alig vártam, hogy elmenjen, nekiálltam ágyneműt cserélni, képzelhetitek...

A képek vagy régiek, vagy erősen retusáltak. Rengeteget késett, és nem is szólt, hogy késni fog. Folyton azt kérdezte: "mi van?". Nem az történt, ami telefonban elhangzott, hogy mással beszéltem, az még nem zavarna. Végig érezhető volt, hogy nincs sok kedve hozzá, ásítozott, óráját nézte. Hamarabb is lelépett, mint egy óra, de komolyan ezt a részét bántam a legkevésbé. Nem hoz gumit. Magának vesz elő papírtörlőt, miután telelőttem a gumit, velem már nem is törődött. Nem szokásom negatív beszámolót írni, aki idáig olvasta az eddigieket tudja, hogy értékelem a korrekt hozzáállást. Arra volt jó csupán ez a találka, hogy ürítsek gyakorlatilag, de én egy szolgáltatónál általában azt keresem, hogy kommunikatív legyen, érezzem, hogy a vendég az első, mert ennek ez volna a lényege, nemde? Sajnálom, hogy negatív értékelést kellett írnom. Ha Katának rossz napja van, vagy nincs kedve kijönni, akkor inkább, ne is tegye. Ha szeretne vendégeket, akkor ezen gyökeresen változtasson!