Egyeztetés
Az egyeztetés kissé nehézkesen indult, elsősorban azért, mert az élet szokásos módon mindkettőnknek éppen akkor talált fontos elfoglaltságot, amikor a másik hívását fogadni kellett volna. Így első körben maradt az SMS-es kommunikáció, de szerencsére nem kellett hosszú ideig játszanunk a „ki ér rá előbb?” című társasjátékot.
Nem sokkal később sikerült telefonvégre kapnunk egymást, és már az első beszélgetés során kellemes benyomást tett rám. Kedvesen, közvetlenül és természetesen kommunikált velem, mindenféle felesleges kör nélkül. Már ekkor megfordult a fejemben, hogy ebből bizony kellemes találkozás lehet.
Mivel aznapra szerettem volna időpontot, külön öröm volt, hogy sikerült is találnunk egy mindkettőnk számára megfelelő időpontot. A telefonbeszélgetés után VTR-en is megerősítettem a megbeszélteket, amire szintén gyorsan, kedves üzenettel reagált.
Összességében már az egyeztetés alatt az volt az érzésem, hogy olyan emberrel van dolgom, aki nemcsak a találkozóra készül fel, hanem arra is figyel, hogy a másik fél már az első perctől komfortosan érezze magát.
Megközelítés
A helyszín Angyalföld határán található, metró- és villamosmegállóhoz közel, egy meglehetősen ikonikus tömbház sokadik emeletén.
A környék megközelíthetősége kifejezetten jó, maga az épület viszont kívülről és a folyosókon haladva már ad egy kisebb „vajon biztos jó helyen járok?” életérzést. Az ember ilyenkor azért ellenőrzi még egyszer a címet, mert a belső biztonsági rendszerünk valamiért szeret az utolsó pillanatban kételkedni mindenben.
Lift természetesen van, így nem kellett sportteljesítménnyé változtatnom a feljutást.
Helyszín
Az ajtón belépve azonban meglehetősen éles kontraszt fogad a lépcsőházi benyomásokhoz képest. Mintha az ember egyszerűen átlépne egy másik világba.
Zsantill birodalma egy szépen, igényesen és ízlésesen berendezett, két szobás lakás, amelyből már első pillantásra érződik, hogy a házigazda odafigyel arra, milyen környezetben fogadja a vendégeit.
Belépéskor rögtön üdítővel kínált, és láthatóan felkészülten várta az érkezésemet. Nem kellett azon gondolkodnom, hogy most akkor „mi a protokoll”, mert természetesen és magától értetődően terelte a helyzetet a megfelelő mederbe. Ez különösen kellemes benyomást keltett.
A nappaliba érve egy rövid, kötetlen beszélgetéssel indítottunk. Üdítő és csoki is került elő, vagyis a vendéglátás alapvető stratégiai pillérei biztosítva voltak. Az ember ilyenkor kénytelen belátni, hogy a civilizáció még nem veszett el teljesen.
A beszélgetés hangulata oldott és barátságos volt, Zsantill pedig végig figyelmesen és természetesen kommunikált. Nem éreztem azt, hogy egy előre betanult forgatókönyv szerint zajlana minden, inkább olyan benyomást keltett, mintha valóban fontos lenne számára, hogy a vendég jól érezze magát.
A rövid beszélgetést követően a zuhany felé vettem az irányt.
A fürdőszobában természetesen tisztaság fogadott, és a tisztálkodáshoz, illetve felfrissüléshez szükséges kellékekből sem volt hiány. Sőt, a választék már-már egy kisebb drogériával vetekedett. Ha valaki ilyen helyzetben mégis arra jut, hogy valami hiányzik, annak valószínűleg már a saját igényeit kell újrakalibrálnia.
Minden rendezett és kulturált volt, ami számomra különösen fontos egy ilyen helyszínen. A tisztaság nemcsak az első pillanatban volt meggyőző, hanem közelebbről is azt az érzést erősítette, hogy a környezetre valóban gondot fordítanak.
A zuhany után Zsantill fogadott, majd kedvesen, kézen fogva kísért vissza a nappalin keresztül a gondosan kialakított „tetthelyre”.
Ekkorra már egyértelmű volt, hogy a kezdeti, kissé bizonytalan egyeztetéstől és a kívülről kissé komor lépcsőháztól igencsak messzire kerültünk. A lakás hangulata, a rendezett környezet és mindenekelőtt Zsantill természetes figyelmessége kellemes, biztonságos légkört teremtett.
Ami különösen pozitív benyomást tett rám, az az volt, hogy a kedvessége nem merült ki néhány udvarias gesztusban. Az apró részletekre is figyelt, és ettől az egész találkozás sokkal személyesebbnek és gondosabban előkészítettnek hatott, mint egy egyszerűen letudandó alkalom.
Hirdető külseje
Zsantill megjelenése már első pillantásra figyelemre méltó: gyönyörű arc, ápolt, selymes bőr, vonzó, formás test és magabiztos, érett női kisugárzás. Gyönyörű, gondosan ápolt szőke haja tovább lágyította az összhatást, miközben telt, formás mellei és gömbölyded, csalogató feneke igazán nőies sziluettet adtak.
Egy merész, fekete csipkéből álló, különleges szabású fehérneműt viselt, hozzá combközépig érő, csipkeszegélyű fekete harisnyát. Az összeállítást ezüstszínű, strasszkövekkel díszített magassarkú tette teljessé, amely elegáns csillogással emelte ki a fekete viseletet.
Az összhatás egyszerre volt érzéki, nőies, elegáns és észveszejtően dögös. A gondosan ápolt külső, a szőke haj, a fekete csipke és az ezüstös részletek nagyon harmonikusan álltak össze. Röviden: nehéz volt úgy tenni, mintha az ember fejben továbbra is a korábban megtervezett mondatokkal foglalkozna, vagy mondhatnám úgy is, hogy teljesen elvette az eszem.
Masszázs
Sajnos vagy szerencsére elég sok a tapasztalatom a svéd- és gyógymasszázs világában, így van összehasonlítási alapom. Zsantill mozdulatain azonban hamar érezhető volt, hogy nem teljesen laikusként nyúl a masszázshoz, sőt. A fogások határozottak, a gyúrások erőteljesek, mégis kellemesek voltak, és jól érződött a mozdulatok tudatossága.
A masszázs a háttól fokozatosan haladt a combok irányába, változatos, hol frissítőbb, hol lassabb és lágyabb mozdulatokkal. A ritmusváltásoknak köszönhetően nem vált egyhangúvá, inkább folyamatosan fenntartotta a figyelmem.
A masszázs eredetileg arra szolgál, hogy ellazítja a vendéget, és ezt tökéletesen hozta is nálam. A hétköznapok megszokott zakatolása szépen lassan háttérbe szorult.
Ahogy egyre inkább ellazultam, az erotikus feszültség is fokozatosan erősödött. Zsantill figyelmes jelenléte, a közelsége és az érintések jellege együtt egyre inkább elmozdította a hangulatot a puszta relaxációtól valami sokkal érzékibb irányba.
Ebben szerepet játszott az ágy mellett elhelyezett tükör is, amely sajátos pluszt adott az egész atmoszférához. Nem volt tolakodó elem, inkább csak tovább erősítette azt a játékos, visszafogottan erotikus hangulatot, amely már a masszázs elejétől fokozatosan épült.
Ami igazán működött, az éppen a fokozatosság volt.
A masszázs tehát pontosan azt adta, amit reméltem tőle: ellazított, kizökkentett a hétköznapokból, miközben az érintés varázsán keresztül fokozatosan felépítette az erotikus feszültséget.
És mire eljutottunk ahhoz a bizonyos fordulóponthoz, már egyértelmű volt, hogy a kezdeti, kellemes relaxációból valami jóval intenzívebb hangulat fog kialakulni.
Kényeztetés
A fordulópont. Na, itt vált végleg feledhetetlenné a kis kalandunk.
A masszázs addigra már teljesen magával ragadott, a hangulat pedig szépen, fokozatosan elérkezett arra a pontra, ahol már egyértelmű volt, hogy ez nem egyszerűen egy kellemes masszázsélmény lesz. Zsantill ezúttal is ügyelt arra, hogy ne legyen semmi kapkodás. Minden mozdulatának megvolt a maga ritmusa, és érezhetően figyelte, hogyan reagálok rá.
A fokozatosság itt is kulcsszerepet kapott. Az érintések egyre lágyabbá váltak, a masszázs pedig lassan átadta helyét egy sokkal intimebb, érzékibb közelségnek. A kezei után már szinte csak a körmei finom, alig érezhető simításai maradtak a bőrömön. Ez a váltás önmagában is meglepően intenzív hatást gyakorolt rám, de
amikor belekezdett eszméletlen lingam jellegű masszázsba, ahol a csodálatos mellei és az ekkora már mereven ágaskodó kispajtásomé lett a főszerep teljesen elvesztettem a valóságérzetem.
Amikor pedig érezte, hogy teljesen ráhangolódtam a pillanatra, csókokkal folytatta. Nem volt benne semmi hirtelen vagy erőltetett. Minden egyes lépés az előzőből következett, ettől pedig az egésznek különösen természetes és magával ragadó lett az általa okozott élmény. Volt valami boszorkányosan érzéki abban, ahogyan mozgott és ahogyan hozzám ért, miközben mindvégig megőrizte azt a nőies eleganciát, amely már az első pillanattól jellemezte.
A tökéletes pillanatban ráfordult a franciára, finoman majd egyre határozottabban, de mindenképpen ámulatba ejtően tevékenykedett. Lassan kezdve, majd fokozatosan emelve a fordulatszámot.
Érzéki, kéz nélküli franciát kaptam kisebb nagyobb megszakításokkal, szünetek. Azonban a szusszanásnyi szünetek sem teltek tétlenkedéssel. Csókok, simogatások tarkították a pillanatokat.
Ezzel a kifinomult, vadító koreográfiával végzett ki engem.
A finishünk talán éppen azért esett olyan jól, mert Zsantill ekkor sem váltott át hirtelen „munka vége, következő vendég” üzemmódba. Egy kis tisztálkodás után mellém bújt, és a hátralévő időt egyszerű, de igazán jóleső beszélgetéssel töltöttük.
Nem volt kapkodás, nem volt sietség. Ez végig jellemezte az együtt töltött időt. Az utolsó percek is ugyanolyan nyugodt és közvetlen hangulatban teltek, mint ahogyan az egész találkozás kezdődött.
A második zuhany után még váltottunk néhány szót, aztán lassan elindultam.
Testileg és lelkileg kifejezetten kielégülve és feltöltődve.
Ami azonban igazán megmaradt bennem, az nem pusztán a találkozás intenzitása volt. Hanem az érintések, a fokozatosság, a figyelem és az a különleges atmoszféra, amelyet Zsantill végig megteremtett.
Valamit tehát biztosan elhoztam magammal: egy emlékezetes, érzéki szeánsz élményét, amelynél nem csupán az számított, mi történt, hanem az is, hogyan történt.
Elszámolás
A randi végén helyeztem a konyhapultra. Az elején szerettem volna, csak teljesen elcsábított. Egyszer sem került szóba, félek, ha nem nyúlok a zsebemben telefonom miatt, lehet, hogy le is maradt volna.
Talán ez az igazi barátnő-feeling igazi élménye.